A Velencei-hegység Magyarország egyetlen olyan gránit alapkőzetű területe, ahol a kőzet közvetlenül a felszínen látható. „Pákozd környékén körülbelül 350 millió éves gránittömbök találhatók, a hozzávetőlegesen pontos életkorukat anyagvizsgálati módszerekkel lehet meghatározni.” – mondja Tímár Gábor, az ELTE Geofizikai Tanszékének vezetője. A sziklacsoportok az eróziónak ellenállva váltak ilyenné, a köztük lévő hasadékokból ugyanis a víz és a szél felszínalakító munkája kihordta a törmeléket. A mállás következtében a gránittömbök sarkai legömbölyödtek, majd elváltak egymástól, így sajátos képződmények jöttek létre. Mivel az erózió során a tömbök tovább gömbölyödnek, félő, hogy idővel veszélyessé válhatnak. Tímár Gábor szerint azonban ettől nem kell tartanunk: „Bár a szél és a benne repkedő homokszemcsék folyamatosan dolgoznak a köveken, ez a folyamat ezer évnél is jóval hosszabb idő alatt fog végbemenni.”

A helyiek által gyapjúzsákokként emlegetett sziklák némelyike csupán az élével támaszkodik, olyan érzetet keltve, hogy bármelyik pillanatban eldőlhet. Egyik-másik elég bizarr, és úgy tűnhet, mintha emberi kéz pakolta volna őket egymásra. Az ingókövek nevezetesebb formációi a Sár-hegy oldalában emelkedő Gomba-kő és Kis-cipó, valamint a Pogány-kő csúcsa körül elszórt Oroszlán-szikla, Kocka-kő és Pandúr-kő.

Az ingókövek Pákozd felől több turistaúton is megközelíthetők, itt fut keresztül az Országos Kéktúra, a Gránit Földtani Tanösvény pedig valamennyi sziklát összeköti. A tanösvény kiépítését a Gaja Környezetvédő Egyesület alapítója kezdeményezte 1994-ben. „A Velencei-hegység földtani képződményeinek bemutatását célzó útvonal Székesfehérvártól egészen Pázmándig ért volna. Mivel azonban egy része katonai terület volt, a kialakítása elakadt, és sajnos a mai napig nem fut végig a Velencei-hegységen. Egyelőre a régi útvonalon végzünk rendszeres karbantartást, hosszabbítást azonban nem tervezünk.” – összegez Szili István. A Pogány-kő csúcsát képező sziklákon még ma is cirill betűs feliratok és graffitik emlékeztetnek arra az időszakra, amikor itt volt a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik gyakorlótere.
Szili szerint fontos lenne a sziklák védelme, ám ezt nehéz megvalósítani: „Igaz, hogy Kelet-Afrikában, vagy Mongóliában számos hasonló sziklacsoport létezik, Magyarországon egyedülállók. Sajnos azonban sokan rájuk másznak, megpróbálják lelökni, ami persze nem sikerülhet, viszont ezzel megrongálják a köveket.”

Írta és fényképezte: Mozer Mária